NYÍLT LEVÉL

a gyermekvédelmi rendszer működéséről, a bántalmazott gyermekek és az őket védő szülők kiszolgáltatottságáról

Amikor a gyermek segítséget kér, nem neki kellene éveken át bizonyítania, hogy veszélyben van. És a gyermekét védő szülőnek sem kellene egyedül megvívnia ezt a harcot.

Szakembertársainkkal közösen nyílt levélben fordultunk az illetékes miniszterekhez és államtitkárokhoz az általunk a gyermekvédelmi eljárásokban tapasztalt sorozatos visszásságok miatt. A nyílt levélhez bárki csatlakozhat: szakemberek és mindazok, akik egyetértenek azzal, hogy a gyermekek biztonsága nem lehet másodlagos szempont.

Október elsején egy ötéves kisfiút helyeztek el ideiglenesen az apai nagymamánál, miközben a gyermek korábban ismételten szexuális bántalmazásról számolt be az apa részéről, az anya pedig azért költözött el vele, hogy biztonságba helyezze. A gyámhatóság az anya elköltözését az együttműködés hiányaként értékelte; így a nagymamához helyezéssel kisfiú olyan környezetbe került, ahol az apa és a korábban az anya életét fenyegető apai nagypapa is ellenőrizetlenül hozzáférhet, miközben az anya kapcsolattartását korlátozták. A kisfiút ismeretlen körülmények között az óvodából vitték el, az anya még csak el sem búcsúzhatott tőle.

Ez nem egy elszigetelt eset. A munkánk során újra és újra azt látjuk, hogy a gyermek és az őket védő szülők magukra maradnak. Nekik kell biztonságos helyet találniuk, bizonyítaniuk a veszélyt, eljárásokat indítaniuk, jogorvoslatot keresniük – és közben gyakran éppen velük szemben indulnak intézkedések, mert megpróbálták megvédeni a gyermeküket.

Néhány konkrét példa azokból az ügyekből, amelyekkel rendszeresen találkozunk:

A gyermek végbelében való nagyszülői „nyúlkálás” vagy az intim testrészek simogatása nem alapozta meg a szexuális bántalmazás gyanúját, mert azt a nagyszülői nevelés és a családi kapcsolat részének tekintették.
Gyermekek konkrét beszámolói szexuális cselekményekről azért nem voltak elegendők, mert a beszámolókat nem találták „elég élményszerűnek”.
Többszöri életveszélyes fenyegetést a másik szülővel szemben „szülők közötti konfliktusként” kezeltek; egy másik ügyben, az egyik szülő a másik életére tört, de ezt nem tekintették a gyermekekre nézve veszélyesnek, mert a cselekmény nem ellenük irányult.

Más ügyekben hónapok óta várnak a gyermekek a Barnahus-módszertan szerinti vizsgálatra, miközben állapotuk súlyosan romlik. Előfordul, hogy a hatóságok egymásra hárítják a távoltartással kapcsolatos felelősséget, és a gyermek vagy a bántalmazott szülő éppen a szervek közötti hatásköri bizonytalanság miatt marad védelem nélkül.

Nem azt kérjük, hogy a hatóságok előre döntsék el, mi történt. Azt kérjük, hogy a bántalmazás gyanúját megfelelő szakmai színvonalon, késedelem nélkül és a gyermek érdekét és biztonságát szem előtt tartva vizsgálják ki.

Levelünkben sürgős, konkrét intézkedéseket kérünk:

·   egységes szakmai protokollokat;

·   gyermekközpontú, traumaérzékeny és soron kívüli vizsgálatokat;

·   tényleges hozzáférést a Barnahus-szolgáltatásokhoz;

·   a távoltartás hatékony és összehangolt alkalmazását;

·   a szakemberek számára rendszeres képzéseket;

·   gyors és független panaszmechanizmusokat.

Mert ma sokszor azok maradnak egyedül, akik a gyermekük védelméért küzdenek. Akiknek a rendszernek segítséget kellene nyújtania, azoknak kell újra és újra bizonyítaniuk, hogy a veszély valós, miközben a gyermekük biztonságáért folytatott küzdelemben a saját megélhetésük, lelki teherbírásuk és szülői szerepük is veszélybe kerülhet.

Elfáradtunk abban, hogy sokszor egyedül maradunk ezzel a küzdelemmel, amikor olyan gyermekekkel és családokkal találkozunk, akiknek a védelmére a rendszernek kellene garanciát adnia, mégis nekik kell újra és újra segítségért kiáltaniuk.

Mi készen állunk arra, hogy megosszuk az általunk képviselt ügyek tapasztalatait, és hogy érdemi szakmai egyeztetés keretében konkrét javaslatokat tegyünk arra, hogyan lehet a gyermekek és bántalmazottak védelmét a gyakorlatban is hatékonyan biztosítani. 

A gyermekvédelemnek nem a védelmet kérő szülő együttműködésre kényszerítésével kellene kezdenie. Hanem ezzel az egyszerű kérdéssel: biztonságban van a gyermek?

Az aláírók névsorát naponta frissítjük.

A nyílt levéllel kapcsolatos kérdéseket, megkereséseket a nyiltlevel.dkm@gmail.com címen fogadjuk.